Egy szerencsétlen 7. kerületi szülő írt levelet, részben az önkormányzatnak, de valójában Angelina Jolie-nak. A Rózsák terén forgatott a stáb tegnap (a színésznőt le is fotóztuk), ezért a biztonságiak megkerültették a háztömböt az óvodába tartó levélíróval és gyerekével. A forgatás sajnos ilyen műfaj, rendnek kell lennie, de azt nem értjük, miért nem képesek erről senkit sem tájékoztatni rendesen.

Kedves Hetedik Kerületi Önkormányzat, végtelenül mélyen tisztelt Döntéshozó Urak!

Tudomásomra jutott, mekkora fejfájást jelentettem, én Dohány utcai lakos (már megint) az Önkormányzatnak, a Döntéshozó Testületnek, az utcáinkat országimázsilag bérbevevő forgatócsoportnak.

Annyira sajnálom, hogy zavartam a forgatást felügyelő biztonságiakat. A kisfiam a Rózsák téri óvodába jár, és hát akkora paraszt – értsd: egyszerű ember – vagyok, hogy bevittem oviba. Nagyon elnézést kérek, hogy a lezárt járdákon parkoló díszletek miatt a trolibuszok és a mozgó autók között sétáltam végig a három és féléves gyerekkel, és nem helikopterrel jutottam be. Értem most már, hogy a forgalmat nagymértékben zavarta jelenlétünk a forgalmas utcán, az meg tényleg elfogadhatatlan, hogy gyermekem műanyag motorja esetleg életidegen volt a kerületben kialakított háborús díszletben. Szégyenérzetem mérhetetlen; de mentségemre szolgáljon, hogy más napokon ezt a tényt nem szokták a fejünkhöz vágni.

Örömömre szolgált ugyan, mert a Rendszerbe vetett hitemet visszaadta, hogy amikor már 15 méterre voltam az ovi bejáratától, az egyik biztonsági legény megkerültette velünk az egész tömböt (gyerekkel kb. 10 perc). (A másik irányból, elmondása szerint, át lehetett jönni, mivel „ott nem áll biztonsági ember”). Egészen elbíztam volna magam, meg hát a gyerek is hadd tanulja, mi a logikája a hetedik kerülettel való szimbiózisnak.

És az is állati jó volt, hogy a tegnap esti forgatás során a vaksötétben a kutya nem magyarázta el nekünk, merre van lezárva, merre nincs, utca, így bőgő gyerekkel a nyakamban sétálhattunk még negyed órát, mire hazajutottunk Dohány utcai lakásunkba.

Egyetértek a szervezőkkel:

- hatalmas hülyeség lenne megszervezni, vagy esetleg elgondolkodni azon, hogy az óvodások hogyan jutnak be az oviba - sokkal izgalmasabb, meg nagyobb a hírértéke, ha esetleg elcsapja őket valami kósza jármű (lehet, hogy éles gránátokkal kellene forgatni így, a reggeli órákban – mennyire tanulságos lenne is az fiataljainknak! survival of the fittest! viva la Hétker!);
- meggondolatlan lenne tájékoztatni lakosságot a lezárt utcák bejáratánál arról, hogy melyik utcákat zárták le, merre kell kerülni – hiszen ha így tennének, esetleg a kerületi nemecsekek megfeledkeznének helyükről a placcon; ez meg – ugye – megengedhetetlen, elképzelhetetlen, felfoghatatlan lenne;
- hatalmas baki lett volna ezt a dolgot a hétvégére engedélyezni, hiszen úgy egy a kerületi lakos (pfujj) nem fogta volna fel, micsoda porszem is ő a kerületi önkormányzat hatalmas, felfoghatatlan és csudálatos univerzumához képest (és hát hétvégén a Nagyméltóságú, Szeretett Önkormányzatunk Nagyra Becsült Barátja, a Kerületi Parkolódíj-Maffia nem tudott volna parkolódíjat szedni a forgatócsoporttól).

Végezetül szeretném biztosítani az Önkormányzatot arról, hogy ismerem a helyemet, elnézést kérek a létezésemért, továbbra is remélem, nem zavarom azzal őt, hogy itt élem nyomorúságos életemet. Megerősítem, hogy továbbra is türelemmel, alázattal, jó polgár módjára tűröm a kis utcákba irányított átmenőforgalmat, a környékbeli tömegoszlatásokat, a sporadikusan megszervezett filmforgatásokat, melyek kapcsán örömmel veszem, hogy személygépkocsimat szokott helyéről tilosban parkolásért esetleg elszállítják.

Kérem, bocsássák meg nyomorúságos létünket, mellyel tudom, szennyezzük e csudálatos történelmi belvárost!

Nem vagyunk méltók Önökhöz, ó törvényesen megválasztott Uraink!

Alázattal:

egy nyomorult, hitvány, kerületi alattvaló a Dohány utcából